Az alábbiakban a nálunk tanulható stílusokról olvashatsz pár szót. Hamarosan felkerülnek saját videók, addig néhány kedvencemmel illusztrálom az alábbiakat.

New style hiphop

Ez a stílus a hiphop legújabb irányzata, sokan azonban már új kategóriába sorolják, ami a hiphopból és több más stílusból táplálkozik. Akárhogyan is, az tagadhatatlan, hogy a new style-nak is az oldschool az alapja: a rengeteg törés, megállított mozdulatok (popping), vagy az alaplépések tekintetében mindenképp. Sokan rnb-nek is nevezik, mivel a koreok már nem a jó öreg Grandmaster Flash vagy House of pain oldschool ritmusaira épülnek, hanem a ma oly divatos rnb, pl. Ne-yo, Rihanna vagy Justin szaggatott beatjeire és lassú, érzelmes töltetű zenéire.

A new style legalapvetőbb jellemzője a más ritmusú mozgás, ami nem a nagy ütemekre, hanem a kissé szabálytalan ritmusú dobokra és a szöveg adta lehetőségekre koncentrál. Egy jó koreo jóval nehezebb, mint akármelyik oldschool tánc, mind fizikailag, mind fejben sokkal komolyabb erőfeszítést igényel. A koreográfusok igyekeznek minden lehetőséget kihasználni, amit a zene és a szöveg nyújt, így a new style része az old school mellett a pantomim, a jazz, a krump, az electric boogie, a funky és ami a táncosnak épp eszébe jut és jól néz ki. A stílus világszerte hódít, így egyre ütősebb táncok születnek, ahol a látvány és a zene mellett az egyéniség is komoly hangsúlyt kap(hat).

Old School Hip Hop
 
A hiphop korai formái (melyet ma old-schoolnak nevezünk) a 70-es évek hajnalán alakultak ki New York színes gettóiban, hogy aztán meghódítsák először a keleti, majd a nyugati partot, végül pedig az egész világot. Már a kezdet kezdetén több irányzatot különböztettek meg, mint például a break, a poppin'-lockin', az electric boogaloo, de az akár évtizedekkel később kialakuló utcai táncokat is szokás - nem túl helyesen - az old-schoolhoz kapcsolni, úgy mint a cripwalk, a house vagy a clownin'.

Bár az évtizedek során az ízlés és az igények megváltoztak, a hiphop új alstílusokkal gazdagodott, a zene pedig átalakult, populárisabbá vált, ennek ellenére minden new style vagy jazz koreográfiában ott figyelnek az "öreg iskola" alapjai. Többnyire nagyon egyszerű, könnyen elsajtítható lépésekről van szó, a lényeg a stílusra, az érzésre, a "feelingre" helyeződik, ami nyakonöntve kellően dinamikus előadásmóddal egészen látványos és élvezetes színpadi produkciót nyújthat. A hiphop több, mint egy táncstílus, ahogy azt mindenki nagyon jól tudja, ez egy életforma. Hogy miért? Gondolj bele, mikor láttál egy balettáncost az utca közepén táncra perdülni a barátaival vagy egy falka idegennel? Égetnéd magad azzal egy szórakozóhelyen, hogy kiállsz a parkett közepére piruettezni, vagy bemutatni egy entrechat-t, tüllszoknyában? A hiphopper azonban megteheti, és meg is teszi, hogy ott és azt táncoljon, amire épp kedve szottyan. Mint például barátunk az alábbi képen:


Fotó: Roberto Brevé: Street HipHop

A hip-hop táncos gyakorlatilag egész nap táncol, nem kell neki balettszőnyeg vagy speciális felszerelés. Tánc közben azt csinál, amit a teste diktál, nem szigorú szabályok közé szorított, kínosan precíz mozdulatokat, mint a valódi színpadi táncok képviselői. A freestyle fogalma csak a hiphopban nyer értelmet.

Kommentár nélkül: Philip "Pacman" Chbeeb

Jackson

Azt hiszem, ehhez nem kell különösebb magyarázatot fűznöm, természetesen a világ valaha született legnagyszerűbb előadóművésze, Michael Jackson stílusát takarja. Kétség sem férhet hozzá, hogy Michael a legnagyobb hatású előadóművész volt, akit eddig hátán hordott a Föld, és ez nyilvánvalóan már így is marad. Jackson olyan egyéni stílust tett népszerűvé, amelyet csodálattal bámult a balettostól a latin táncosig mindenki. Új, addig soha sehol nem látott dinamikával megkomponált mozdulatai alapjaiban változtatták meg a táncot, és amit addig tudni véltünk róla: kitolta a fizikai teljesítőképesség határait, néhány mozdulata láttán az emberek egyenesen azt hitték, más bolygóra kerültek. Michael által ismerte meg a nagyvilág az azóta a legismertebb táncmozdulattá vált moonwalkot, mely lépés variánsaival valóságos extázisba ejtette azokat a szerencséseket, akik élőben láthatták. A moonwalk mellett azonban számtalan szignifikáns mozdulatot talált ki, melyek a hiphop alapjaiból táplálkoztak, így gyakorlatilag azt mondhatjuk, egy hiphop táncos minden egyes mozdulatában ott van valami Jackson. Tánca, de egész léte "isteni" volt: csontsovány, 40 kilós alkatával koncertek százait táncolta végig, soha nem fogyott ki az energiából. Aki úgy érzi, mégsem tud eleget e fenomén képességeiről, az gyorsan szerezze be az 1992-es bukaresti koncert felvételét, amit okkal nevezhetünk az előadóművészet alfa és omegájának.


Klasszikus: Billie Jean (Bucharest, Dangerous Tour, 1992)

Electric boogie

Ez a stílus mindig is nagyon közel állt hozzám. Sokan úgy gondolják, a robotmozgás a legnehezebb táncfajta. Persze nem igényel olyan komoly erőfeszítést, mint pl. a break, viszont rettentően nehéz, tört és hullámos mozdulatokból áll, variációs lehetőségei korlátlanok és elképesztően látványos. Minden táncra, ám erre hatványozottan igaz, hogy ha nincs érzéked hozzá, akkor soha nem fogod megtanulni.

Neki minden adottsága meg van hozzá: elektro bodybuilder